Az egyesület 2018. október 13-i rendezvényének programja és előadás-összefoglalói

3D modellezés a várkutatásban 

Castrum Bene Egyesület őszi rendezvénye

Visegrád, 2018. október 13.

A királyi palota előadóterme

 

PROGRAM

10.00-12.00. Előadások, vita

Feld István:
Elpusztult épületek és épületrészek grafikai megjelenítése

 A ránk maradt, sokszor csak épületrégészeti kutatások – azaz ásatások és falkutatások – során feltárt építészeti részletek dokumentálásának egyre pontosabb módszerei alakultak ki és kerültek alkalmazásra ez utóbbi évtizedekben, s ezek lehetővé teszik épített örökségünk dokumentációjának továbbadását a következő generációk számára. Emellett már több mint fél évszázada születnek rajzi rekonstrukciók is az elpusztult emlékekről, melyek azonban kezdetben csak az általános jellegű, főként népszerűsítő célú vizualizálást szolgálták – elsősorban a műemlékek helyreállítását tervező építészek „ceruzájából.” Ennél sokkal többre, már az ismeretek és a feltevések viszonyának ábrázolására vállalkoztak Gerevich László ma is mintaszerű budai homlokzatrekonstrukciói, melyek azonban sokáig követők nélkül maradtak. Ezt követően az első, már a kutatás és megismerés céljával született rekonstrukciók Horler Miklós nevéhez köthetők, aki elsőként elemezte behatóbban a nyéki királyi villák és a simontornyai vár építészeti szerkezeteit, meghaladva ezzel a művészettörténet hagyományos „szemlélő” megközelítését, bár még csak korlátozottan támaszkodott a falkutatások eredményeire. Az 1990-es évekből kiemelendők Szekér György kiállítási célokra készített budapesti középkori épületekről – köztük az óbudai várról – készített, a meglévő és feltételezett részeket, az egyes szerkezeti elemeket bemutató munkái, melyek azonban nagyrészt közöletlenek maradtak.  Bizonyos vonatkozásban az itt alkalmazott módszer továbbfejlesztett változatának tekinthető a 3D modellezés, amely az utóbbi évtizedben szinte elárasztotta úgy a tudományos igényű, mint a népszerűsítő irodalmat, miközben elfoglalta méltó helyét a kiállításokban, információs rendszerekben is. Úgy tűnik azonban, hogy legjelentősebb művelői – köztük rendezvényünk előadói – még korántsem használták ki az ebben rejlő kutatási lehetőségeket, s munkáik a tényleges ismeretek közvetítése helyett – véleményünk szerint – sokszor a 100 %-os biztonság hamis érzetét keltik a szemlélőben, legyen az érdeklődő laikus vagy szakember.

Terei György – Fodor Zsolt:
Kisméretű Árpád-kori erősségek 3D-s rekonstrukciója és látványrajza

A kisméretű Árpád-kori erősségek rekonstrukciója talán az egyik legnehezebb kérdés a középkori várrekonstrukciók témakörében, hiszen egy-egy várból sok esetben mára csak a betemetődött árka, és elpusztult sánca maradt meg. Sok helyen még régészeti feltárás sem történt. Az előadás azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy kevés információ alapján mit lehet megjeleníteni, hol van a fantázia és a szakmai hipotézis határa. Megpróbáljuk az ásatási eredményeket és az abból kikövetkeztethető, valamint feltételezhető elképzeléseket bemutatni. Nem tervezünk kijelentéseket, inkább kérdésekkel és problémafelvetésekkel próbáljuk a hallgatóságot megismertetni a témával. Ennek az erődítménytípusnak az ilyen irányú vizsgálata, 3D-s modellezése, véleményünk szerint nemcsak a nagyközönség számára fontos, hanem a munka során felmerülő problémák megoldásával a szakember számára is több szempontból megismerhetővé válik ez a régészeti emlékcsoport.

Buzás Gergely:
Digitális rekonstrukciók szerepe az építészettörténet kutatásában

Minden történettudomány alapvető módszere a rekonstrukció. A kutató a források töredékes adatai alapján elsőként kutatása tárgyát igyekszik rekonstruálni, majd erre a rekonstrukcióra alapozva próbálkozhat meg általánosabb történeti következtetéseket levonni.  A jól elvégzett rekonstrukció során egy olyan modell jön létre, amely megfelel minden ismert forrásadatnak. E modell valóságtartalmának korlátait nyilvánvalóan a rendelkezésre álló források határozzák meg, azokat semmilyen modell nem lépheti túl, de a célja nem is ez, hanem a forrásokban fellelhető adatok minél teljesebb kiaknázása. Mindig tisztában kell lennünk azzal is, hogy mindenféle rekonstrukció által létrehozott modell szükségképpen csak egyszerűsített képe lehet az egykori valóságnak.
Rekonstrukciós modellt igen sokféle eszközzel lehet elkészíteni, de az eszközök nem szabadon választhatóak, hanem a kutatás tárgyából következnek. Az építészettörténet legfontosabb rekonstrukciós eszköze mindig is a rajz volt, hiszen a történelmi épületek megvalósítása is rajzi terveken alapult. A középkori épületek – és különösen a várak – esetében azonban a tervrajz rekonstrukciója viszonylag keveset mondana az egykori épületről. Ezek megjelenését a tervrajzok mellett – vagy sok esetben azok helyett – alapvetően olyan tényezők befolyásolták, amelyek kétdimenziós rajzokon nem vizsgálhatóak és jeleníthetőek meg: pl. a környezet, az építőanyagok, az építőeszközök, technológiák és módszerek. Természetesen mindennek hátterében, számolni kell számos egyéb körülménnyel: szellemi, társadalmi, kulturális, művészeti, haditechnikai, anyagi stb. tényezőkkel, amelyekkel a rekonstrukciót készítő kutatónak éppúgy foglalkoznia kell, mint a konkrét falmaradványokkal.
A digitális technológia igen sokrétű lehetőségeket biztosít az építészettörténeti kutatás több fázisában is a rekonstrukciós modellek elkészítéséhez és publikálásához. A 3D felmérési módszerek a maradványok pontos állapotrögzítését, a CAD rendszerek az épületszerkezetek térbeli összefüggésének vizsgálatát és értelmezését, a térinformatika a digitális környezetrekonstrukciót segítik. A fotorealisztikus, háromdimenziós modell pedig egyedülálló, és semmivel sem helyettesíthető lehetőséget nyújt a sokrétű kutatási eredmények publikálására. Ugyanakkor ezek az eszközök nem csak lehetőségeket biztosítanak, de a kutatás közben és a publikálás után tesztelik is a rekonstrukciót, ezáltal olyan pontosságra és sokoldalúságra kényszerítik a kutatót, amire más, hagyományos modellezési folyamatok nem képesek.
Természetesen a digitális technológiának is megvannak a maga korlátai. Ezeket a korlátokat csak a kísérleti régészetet képes átlépni, így azt tekinthetjük az elérhető legalaposabb modellnek, ez azonban az építészettörténetben már a műemléki rekonstrukciók témakörébe tartozik.

12.00-13.00  Ebédszünet

 13.00-15.00  Előadások, vita

Rácz Miklós:
Állapotrögzítés és értelmezés 3D-ben: ábrázolási megoldások

Várakról – mint tárgyi világunk minden részéről – rengetegféle – és egyre több – digitális modell és megjelenítés készül. Ezek közül egy nagyon szűk csoport az, amelyek valamiféle tudományos munka keretein belül jönnek létre, és a közös lényeges ismérvük, mint minden tudományos eredménynek, hogy mind készítői, mind az eredmény befogadói számára ismert és fontos, hogy ki, mikor, milyen adatokból kiindulva és milyen módszerekkel jutott el az adott eredményhez. Ezúttal a digitális modelleknek csak erre a csoportjára kívánok fókuszálni.  Az előadásban a várak és más, kutatók által vizsgált történeti épületek digitális modellezésének nemzetközi kutatási és ismeretterjesztő gyakorlatára szeretnék kitekinteni. Elsősorban azt kívánja bemutatni, hogy milyen képi, grafikai és narrációs megoldások, megközelítések és irányzatok léteznek, ezeket milyen szempontok és célok vezetik. Ilyen irányzat többek között a számítógépes modellek művészi használatában, ugyanakkor a tudományos munkával, a szemléltetéssel és interpretációval összefüggésben is gyakran felmerülő nem fotorealisztikus renderelés (non photorealistic rendering, NPR), ami egy széles eszköztárat és sokféle megközelítést jelent.

Kelemen Bálint:
Várak 3D modellezésének gyakorlati és elméleti kérdései a felméréstől az elméleti rekonstrukciós modelleken át a tervezésig

 Minden modellezés alapkérdése, hogy milyen alapanyagból, kinek a részére és milyen célból készül. Történeti épületek 3D modelljeinek az értékelésébe ezen kérdések tisztázása nélkül sincs értelme belekezdeni: mint ahogy sokféle építési és helyreállítási technika létezik, úgy a modellalkotás célja is sokrétű lehet. Az egyes „modell típusok” – mint ahogy az építési technikák is – önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Adekváttá a pontos cél ismertében kiválasztott legmegfelelőbb technika (modell) alkalmazása teszi, amit a történeti épületek esetében nem csupán kiegészít, hanem alapjaiban determinál a speciális örökségvédelmi követelményeknek való megfelelés/megfeleltetés. Az előadás ezen, az örökségvédelem speciális követelményeit (hitelesség, és a megkülönböztethetőség elvárt/elvárható szintje, stb.) veszi górcső alá a történeti épületek modellezése kapcsán, kezdve a felmérési modellnél, kitérve az elméleti rekonstrukciós modell iránti követelményekre, és végül, de nem utolsó sorban tárgyalva a helyreállítás „terv-modelljeit” is. Az előadás során bemutatásra kerülő témák (a teljesség igénye nélkül), megvalósult példákkal bemutatva:

  • 3D térscennelés hatása a hitelesség és megkülönböztethetőség követelményére
  • kinek készül elméleti rekonstrukciós modell, melyek az egyes modelltípusok minimumkövetelményei?
  • A 3D-s elméleti rekonstrukciós kutatás hatása a tervezésre
  • A 3D elemzés hatása a kutatásra (térben értelmezett történeti források)
  • az alternatívák szerepe a 3D kutatásban és az örökségvédelmi tervezésben
  • a 3D-s örökségvédelmi tervezés és kutatás közötti kapcsolódási pontok

Szőke Balázs:
Építészeti analógiák szerepe és használata elpusztult építmények elméleti rekonstrukciójánál.

 Számos elpusztult, történeti korokból származó épület, építmény rajzi megjelenítésre maketten történő bemutatására mutatkozik igény a múzeumi terekben, illetve az ismeretterjesztő kiadványokban. Maga a nagyközönség számára elérhető végtermék a „tudományos ismeretterjesztő” kategóriának megfelelő kivitellel és karakterrel jelenik meg. Ez a kategória nem teszi lehetővé a differenciált rajzi megjelenítést, egy általános összkép bemutatására törekszik, a megrendelői oldal részéről megjelenő igény szerint többnyire fotorealisztikus kivitelben. Az elméleti rekonstrukciós modellek készítésénél, szakmai munkám során a hozzáférhető összes forrást felhasználom. Ilyenek a régészeti dokumentációk, építészeti felmérések, a felelhető kőfaragványok, fotódokumentációk, rajzi és térképi források.  Csak alapfalaiban fennmaradt épületek esetében az analógiák használata az egyetlen lehetséges módszer, amellyel az egykori várak erődítmények tömegét, magassági adatait meg tudjuk határozni. Az építészeti analógiák felkutatásának, kritikájának és felhasználásának módszerére szeretnék előadásomban néhány példát bemutatni. A munkamódszert referenciaként néhány olyan rajzi kísérlettel kiegészítve, amelyeken olyan elméleti rekonstrukciók láthatóak, amelyeknél forrásként 17-19. századi építészeti rajzokat is fel lehetett használni a tömegmodellek elkészítésénél. A számítógépes modellezésben rejlő egyik legfontosabb lehetőség az, hogy a csak alaprajzukban ismert épületekről számítógépes szerkesztéssel lényegesen hitelesebb képet kaphatunk az analógiák alapján jól megbecsülhető magassági adatokkal, mint más szerkesztésmóddal, hiszen kézi rajzok esetén a magasságot a rövidülések szerkesztése során nehéz kontrolálni.

A rendezvényre minden érdeklődőt várunk!

 

 

Leave a Reply

Your email address will not be published.